Bemutatkozás


Tudjuk, sokan rengeteg időt, energiát szántok rá, hogy tartósítószer- és adalékanyag-mentes sütikkel lepjétek meg szeretteiteket. Nektek szeretnénk ebben segíteni. Vannak olyan finomságaink, amelyek kérhetők paleo, laktóz- és/vagy cukormentes változatban is. Minőségi alapanyagokból, nagy-nagy szeretettel, odafigyeléssel és gondossággal készítjük süteményeinket, tortáinkat, sós és édes pitéinket.

Klári

Tóth Klára vagyok, a Mák Cukrászda motorja. Ötgyermekes édesanyaként az élet sűrűje, az izgalmas és sokrétű feladatok a mindennapjaim részét képezték mindig is. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, ők töltötték ki az életemet, most, hogy nőnek, mindazt, amit általuk megtanultam, máshol is kamatoztathatom.

A minőség számomra nem csupán az alaposan és lelkiismeretesen szűrt alapanyagok kézműves feldolgozását, az elkészült termékek élményszámba menő kínálatát, jóízű elfogyasztását jelenti, hanem elsősorban ezek harmonikus egységét. Amikor meg tudunk állni egy finom sütire, egy jó kávéra, vagy egy olyan sokgyümölcsös limonádéra, ami még a szemnek is öröm, észrevétlenül éljük meg az élet apró csodáját, hiszen mivel a termék önmagában véve egyszerűen jó, a fogyasztást akaratlanul is ünneppé tudja varázsolni. Ezt az odafordulást, rácsodálkozást szeretném megmutatni, megtanítani másoknak is, hogy édesebb, kerekebb legyen a világunk, s még inkább otthon érezzük magunkat benne.

Hogyan keveredtem a cukrászdába és mit szeretnék ott képviselni? Ez bizony messziről indul, hiszen latin - német bölcsész tanári végzettségem nem erre predesztinált.

A családommal több évet éltünk kint Olaszországban, egészen délen, ami alapjaiban meghatározza azóta is gasztrokultúrámat több szempontból is. Ezt szeretném itthon is becsempészni a mindennapjainkba a MÁK cuki által. Meglehet, hogy utópisztikus elképzelés, de nem adjuk fel! Piliscsaba egy gyöngyszem, és az eddigi tapasztalatok alapján a tudatos fogyasztásra, baráti környezetben itt lehet építeni.

Olaszországban azt láttuk, tapasztaltuk, hogy, bár nem élnek nagy jólétben (Calabria az EU legszegényebb régiója), mégis egészen más a szemlélet: megtisztelik önmagukat mind a minőségi, élményszámba menő gasztronómiai csodákkal (otthon is!), mind azok elfogyasztásának módja sem hétköznapi: békés, egymásra figyelő, közösségi élményként élik azt meg (akár egy parkolóban hányaveti padokon, vagy épp egy menő étteremben, ahol a személyzet is összeül kompletten, takarítókkal, kisegítőkkel együtt, és békésen megebédel valami csodát egyáltalán nem sietve, megélve az élmény minden szintjét, egy jó pohár borral leöblítve azt, míg a vendég, a fizető turista türelmetlenül és értetlenül vár, és vár…) Sok idő kellett ahhoz, hogy ezt megértsem, megtanuljam értékelni, és megtisztelve érezhessem magam akkor, amikor a „személyzeti” ebédelés közben érkezve kizökkentek a kedvünkért annyira, hogy kaptunk egy kis vizet, jóféle grappát, hogy tudjunk türelmesen várni. Mindezt barátságból tették, mert számukra a legfontosabb: az összetartozás. Az még talán a szent tésztánál is fontosabb, persze csak néhány másodpercre…

Mit is jelent ez nekem ma a Mák cukiban?

Azt, hogy világosan lássam, és láttassam a céljaimat: minőség, minőség, minőség, amely az alapanyag gondos kiválasztásánál indul. Barátságos, valódi figyelemmel átszőtt közösségi lét lehetősége, melyben így vagy úgy, de megélhetjük összetartozásunkat is. A harmadik, engem igencsak motiváló célomat csak a végén árulom el, ami szintén izgalmas kihívást jelent számomra.

 A minőség számomra azt jelenti, hogy alaposan és lelkiismeretesen szűrt alapanyagokból kézműves, élményszámba menő kínálat, ahol minden fogyasztás ünnep tud lenni, az élet csodája, mivel a termék önmagában véve egyszerűen jó. Ez tehát valóban minőségi, nem csak szlogenszinten kézműves sütemények kínálatát jelenti, emellett ellenállhatatlan kávé, valóban üdítő, sokgyümölcsös limonádé, ami a szemnek is öröm, a forrócsoki legyen meseszerű, valódi élmény.

És a fagyi, na az nagy kedvencem. Rengeteget ettem Olaszországban, és beettem magam kinti Gelateriakba tanulmányi kirándulásra ellesni a műhelytitkokat (hú, ez nagyon nehezen sikerült, kellett hozzá az ott eltöltött sok idő), megígérve, hogy nem nyitok ott fagyizót. És itt sem lehet más a titok: minőségi alapanyag, gondos készítés. Egyszerű példát említek: az eper fagyiban legyen minimum 50% eper, jóféle eper, ettől lesz az eperfagyi, nem pedig csak eper ízű…, éppígy a csokinál, és mindegyiknél.

Mindezen termékeinket a már három éve nyílt kis cukrászdánkban ugyanazzal az életérzéssel igyekszünk kínálni, ami Olaszországban olyan vonzó és már-már sztereotipikus, és ma Magyarországon kicsit eltűnőben van. De nem úgy Piliscsabán. Itt ismerjük egymást, keresztnéven tudjuk szólítani akár az egész családot is, nem a pénztárcának mosolygunk profi vendéglátós módjára, hiszen nem is azok vagyunk. Egyszerűen a szívünket tesszük bele. Kedvességünket. Olyan hely szeretnénk lenni, ahová jó visszatérni, mert az élmények a szívünket, testünket is feltöltik…

És valahogy a magyar hagyományainkat is szeretném feléleszteni. Én magam vargabetűvel találtam ide vissza, az olasz kanyarnak hála, egyszerűen az a gasztrotúra tudatosította bennem ennek fontosságát, és a mindennapi életben a valóban létező igény és lehetőség meglétét. Ugyanakkor paraszti családból származom az alföldről, ahol ezek is a mindennapi életünk részét képezték ugyancsak egymásra figyelve, szeretetközösségben megélve azt. Csakhogy akkor az evidens volt számomra, míg ma egyszerűen elérendő cél, amit másokkal is szeretnék megosztani a cukrászda adta lehetőségekkel élve.

Gyerekkoromban, sőt egészen sokáig, a nagyszülők, dédszülők haláláig, egyszerűen természetes módon például a disznóvágás kötelező kelléke volt a mesteri, frissen, zsírban sült szalagos fánk, a Szent István napi búcsú nem volt egyszer sem a dédimama által kézzel húzott, házi túrós rétes nélkül, a karácsony édesanyám illatozó bejglije nélkül, amiből csak a sarkát kaphattuk meg frissen kisüléskor, de az is micsoda emlék, vagy épp a házi krémes, madártej, és még sorolhatnám. 

Tehát igenis a paraszti kultúra része volt (és sok helyütt még ma is az) a minőségi alapanyagból szívvel készített jó étel, amit együtt fogyaszt el a család, barátok. Ezt a két világot, melyek a személyiségem elidegeníthetetlen részeivé váltak, szeretném itt a cukrászdában mások örömére megvalósítani, azzal a nem titkolt harmadik céllal, hogy az értékek és érdekek összefűzése igenis lehetséges egy adott üzleti modellben, azaz abszolút értékalapú hozzáállással lehetséges üzletileg sikeres vállalkozást tisztességes módon üzemeltetni. Legalábbis egyelőre még mindig szentül hiszek ebben, és úgy látom, hogy igenis, ez lehetséges!

Köszönöm a figyelmet, hogy végigolvastátok, és várunk Titeket/várjuk Önt szeretettel cukrászdánkban!